1949. évi XX. törvény: A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA
(részlet)
68. § (1) A Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának: államalkotó tényezők.
(2) A Magyar Köztársaság védelemben részesíti a nemzeti és etnikai kisebbségeket. Biztosítja kollektív részvételüket a közéletben, saját kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvű oktatást, a saját nyelven való névhasználat jogát.
(3) A Magyar Köztársaság törvényei az ország területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletét biztosítják.
(4) A nemzeti és etnikai kisebbségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre.
1993. évi LXXVII. törvény: A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól
(részlet)
1. § (1) E törvény hatálya kiterjed a Magyar Köztársaság területén élô mindazon magyar állampolgárságú személyekre, akik magukat valamely nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozónak tekintik, valamint e személyek közösségeire.
(2) E törvény értelmében nemzeti és etnikai kisebbség (a továbbiakban: kisebbség) minden olyan, a Magyar Köztársaság területén legalább egy évszázada honos népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, tagjai magyar állampolgárok és a lakosság többi részétôl saját nyelve és kultúrája, hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely mindezek megôrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul.
42. § E törvény értelmében kisebbségek által használt nyelvnek számít a bolgár, a cigány (romani, illetve beás), a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán nyelv.
55. § (1) Az állam a Magyarországon élô kisebbségek jogai érvényesítésének pénzügyi fedezetéhez a (2)-(4) bekezdésekben foglaltak szerint ad támogatást.
(2) Az állam a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott mértékben
a) kiegészítô normatív támogatást nyújt a kisebbségi óvodai neveléshez, illetôleg az anyanyelvi (anyanyelvű) iskolai oktatáshoz;
b) az Országgyűlés döntése szerinti megosztásban biztosítja a nemzeti és az etnikai kisebbségi önkormányzatok, illetôleg támogatja a nemzeti vagy etnikai társadalmi szervezetek működését.
61. § (1) E törvény értelmében Magyarországon honos népcsoportnak minôsülnek: a bolgár, a cigány, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán.
(2) Amennyiben az (1) bekezdésben felsoroltakon kívül további kisebbség kíván bizonyságot tenni arról, hogy megfelel az e törvényben foglalt feltételeknek, legalább 1000, magát e kisebbséghez tartozónak valló választópolgár e tárgykörben a népi kezdeményezését az Országgyűlés elnökéhez nyújthatja be. Az eljárás során a népszavazásról és a népi kezdeményezésrôl szóló 1989. évi XVII. törvény vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
1998. évi III. törvény az országos népszavazásról és népi kezdeményezésrôl
(részlet)
1. § A Magyar Köztársaságban az országos népszavazáson (a továbbiakban: népszavazás) és az országos népi kezdeményezésben (a továbbiakban: népi kezdeményezés) mindenki részt vehet, aki az országgyűlési képviselôk választásán választójoggal rendelkezik (a továbbiakban: választópolgár).
4. § (1) Az Országos Választási Bizottság gondoskodik a népszavazás kitűzésére irányuló állampolgári kezdeményezés, illetôleg a népi kezdeményezés aláírásainak ellenôrzésérôl.
6. § Az Országgyűlés elnöke a törvényben foglalt feltételeknek megfelelô kezdeményezést a 4. § (3) bekezdése, illetôleg a 9. § (2) bekezdése szerinti tájékoztatás kézhezvételét követô legközelebbi ülésnapon bejelenti.
7. § (1) Az Országgyűlés a kezdeményezést köteles napirendre tűzni és megtárgyalni.
20. § A népi kezdeményezésrôl a 6. § szerinti bejelentést követô három hónapon belül dönteni kell.
1997. évi C. törvény a választási eljárásról
(részlet)
118. § (3) Az aláírásgyűjtô íveken a saját kezű aláírás mellett – az aláírás hitelességének ellenôrzése céljából – fel kell tüntetni a kezdeményezô olvasható családi és utónevét, lakcímét, valamint személyi azonosítóját.